sikerült egy teljesen ismeretlen parkba menni tanulni, itt van tőlünk öt percre ez is. imádom ezt a várost. ennyi zöld nincs is a világon. (a bokám viszont egy kicsit mégis fáj.)

na, végül csak bementek a szobájukba, én meg kisettenkedtem, de az első öt perc után estem egy szép nagyot valami kő miatt. pár percig nem voltam benne biztos, hogy most rá tudok állni megint a bal lábamra, de aztán lenyugodott szépen, és csak egy-két bőrlejövés meg majd…

az lenne a jó, ha nem érdekelne ennyire, mit gondolnak mások. azon kívül, hogy persze baromi lusta vagyok, esküszöm azért nem megyek el mondjuk futni egy csomószor, mert látnak a lakótársaim, akik majd kinevetnek. mert ha fitt lennék és sportolnék egy csomót, akkor jogosult lennék…

egy órán át lógtam a könyvtárban, végre rászántam magam, hogy kivegyem a kötelező olvasmányokat meg a beadandómhoz való anyagot, erre le vagyok tiltva hétfőig. azt tudtam, hogy fizetni nem kell a késésért, de meglepett a letiltás. és nem jött jókor. holnap még zárva is van a…

egyszer az eletben felkelek bejonni a pentek reggeli horrororamra (keves ilyen unalmas dolog van az eletben, mint ez), erre ki van irva, hogy elmarad. ezek nem hallottak soha e-mailrol? komolyan mar. viszont mivel pentek reggel volt, es tegnap ejjel olyan 3-4-ig sikerult otthon osztani az eszt…

vettem egy szandált. elég egyszerű, nem is trendi (a trendi szandálokon annyi a pánt, hogy nem is szandálok, hanem cipők néhány réssel, és szerintem borzasztó lehet beleizzadni mezítláb), fekete, de bőr, és hecho en españa, tök jófej vagyok. 30 euró. idén először vettem…

na, azota visszaertem londonbol, noha nem tul egyszeruen, vulkan meg minden. szoval kompoztam caenba es stoppoltam galiciaig. londonban egyebkent meg tok jo volt. hetvegen meglatogatott reka csoporttarsam madridbol, beszelgettunk rengeteget, ki is mentunk kicsit, foztunk jokat, meg egy oranyi…