az lenne a jó, ha nem érdekelne ennyire, mit gondolnak mások. azon kívül, hogy persze baromi lusta vagyok, esküszöm azért nem megyek el mondjuk futni egy csomószor, mert látnak a lakótársaim, akik majd kinevetnek. mert ha fitt lennék és sportolnék egy csomót, akkor jogosult lennék vörös fejjel és izzadtan megjelenni egy csomó ember előtt. de így, puhán és lustán, ha egyszer elindulok futni, az olyan szánnivaló dolog, mindenki tudja, hogy csak kétségbeesett próbálkozás, ami egy-két alkalom után úgyis megint a porba hullik, és akkor meg minek? még a szobában tornázni is ciki, mert azt meg hallják a konyhában... így aztán örökre puha maradok és lusta.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.