ma tényleg szinte egész nap tanultam, kivéve amíg elmentünk laurával tapaszozni. ádám pedig este bilbaóból jelentkezett, hát, akkor talán hétfőn. 

most pár óra alvás, holnap négyig még el kéne olvasnom egyetsmást. 

ha hazaérek, újból rendes majdnem-vega leszek, mert a testem már nagyon tiltakozik. még négy napot kell kibírnia... 

én meg tiltakozom az időjárás ellen, júniusban már nem szabad kabátot hordani. holnap is 12-16 fok egész nap. váá. szerencsére jól elromlik otthon is a napokban, mire hazaérnék, ugye.

jaj, de fura lesz otthon (:

és hat éjszaka, ennyi van még. még nem egészen fogtam fel, azt hiszem.

ádám délután biarritzban volt, holnap már biztosan ideér.

teknősre írtam tapaszról. voltunk ma is, picit kevésbé izgi. nem a legjobb helyen kellett volna kezdeni... 

portugál nyelvből hatost kaptam. 10-es skálán. 5 alatt számít bukásnak. nem tudom, a második vizsga hogy sikerült, de az első 9,5 volt, így aztán egész valószínű, hogy beleszámította a renitens kevesebbet vizsgázást. mindegy, a lényeg, hogy átmentem.

ma lefekszek három előtt. ígérem, hogy holnap tanulok. akár még futni is kimehetnék végre. a héten csak egyszer voltam. aztán majd úgyis megjön ádám, és nem lesz semmi az egészből (:

miért nem tudok öt előtt ágyba menni?

itt csorgathatjátok a nyálatokat a tapaszokon. aww. és ismét mind 2 euró, mint februárban.

reggelire (du. háromkor) pedig gyümölcsturmixot csináltam, szójatejjel. és tök finom lett. kár, hogy otthon annyival drágább, mint a sima tej. 

kedden már ötletem sincs, mi volt. egész nap esett, az tuti. ja és egész délután évával lógtam, este meg egy kis tapaszozás.

szerdán azonban nagyon hasznos voltam, bementem az egyetemre jegyzetekért a hétfői vizsgára, majd délután még futottam is. este két vacsizásra is hívtak: a galego nyelvórás csopitársak, hogy végre jöjjünk össze így együtt, meg laura, akinek szülinapja volt. először úgy terveztem, hogy mindkettőre benézek, de végül a galegósokkal kimentünk a városon kívülre egy nagyon galego kocsmába (ahol rajtunk kívül csak idős galego pasi vannak, olyan hely), így a másik elúszott. 

kár, hogy csak most verődtünk össze, mert tök jó hangulat volt. valahogy az általános társaságom hiába nagyon cuki, kicsit túl visszafogott, csupa csöndes lány. beteszek egy képet az este érzékeltetésére: 

először sikerült olyan helyen innom, ahol cuncában (kis fehér edénykék az asztalon) adják a bort. sorra fogytak az üveg házi borok, a kaját pedig pillanatok alatt eltakarítottuk. persze rengeteg hús meg két hatalmas tortilla, itt nem szaroznak holmi tengeri dolgokkal, növényekről meg aztán ne is álmodj. miután elfogyott a kaja, megérkezett két üveg kávélikőr, ami, azt kell mondjam, finom. 12-en voltunk összesen, fejenként 8,5 eurót fizettünk, ezért sikerült mindenkinek degeszre ennie és vidámra innia magát.

visszaindultunk az esőben santiba, sikerült még elcsípnem laurát és átadni az egész este őrizgetett virágot neki. még egy darabig lógtunk a casa das crechasnál, majd 2kor hazaindultam. 

ma jelentkeztem két további melóra (még egy hostel meg egy nyelviskola), most pedig elmegyek vizsgázni. természetesen esik és hideg van. kabátban járni júniusban, pff.

holnap hazamegy éva, én meg ittmaradok egy tapaszfesztivállal egy városban. durva lesz. szerencsére már vannak jelentkezők társaságnak.

a rossz idő megérkezett. valamilyen fura oknál fogva senki se vitt esernyőt az egyetemre. én igen. hhá. persze gumicsizmát nem, úgyhogy lábilag jól megáztam. 

bementem az utolsó uncsi spanyol irodalomra. a mögöttem lévő lány konkrétan elaludt. szuszogott meg minden a padra dőlve. talán még a nyála is csorgott.

utána tanultam egy sort az esti vizsgámra. bementem a tanárhoz, aki csak ott próbálta igazából megérteni a helyzetemet, így majd csütörtökön vizsgázok. 

az egyetlen zh, amin részt vettem, nekem lett a legjobb a csoportban. azt hittem eddig, hogy nálam valami enyhébb pontozást használt (az egyetlen erasmusos), de megnéztem, és nem. konkrétan azt mondta, hogy "nagyon jó a nyelvtanom". portugálról van szó egyébként. kíváncsi vagyok, akkor milyen a többieké...

tegnap szivárgott a gáz, ma eljött megnézni a tulajnéni, megvolt a szokásos szóváltás. ugye megtart 75 eurót a kaucióból, javításokra meg ilyesmi. az ilyesmibe mi a számlaproblémákat is beleértettük. ő nem, úgyhogy miután kifizettük a megérkezett számlákat, még adjunk neki pénzt a júniusi fogyasztásra. hát a nagy lófaszt. mi is kifizettük az előttünk lévők nagy részét. más kérdés, hogy 120 eurós villanyszámlát csináltak, aminek állta a felét a tulajnéni, miután kisírtuk. azokból a 75 eurókból, amit az előzőek hagytak itt neki. 

jött ugye az új lakótárs, egy hónapra. tőle is szerette volna lehúzni a 75 euró pluszt. mondtuk, hogy na jó, most már tényleg elmehet a picsába, a marokkói sráctól már egyszer eltette ugyanezt zsebre. hihetetlen.

ma délután még a következő két hétre hideget és esőt mondott. most már csak a következő öt napra. szurkoljon mindenki, hogy még az uccsó hétvégén strandra tudjunk menni (:

a héten négyszer is voltam futni. sajnos nagyon keveset tudok egyszerre... de majd csak meghozza gyümölcsét, nem igaz? (:

este elmentünk öten egy santitól 10 km-re lévő étterembe. a kajától nem voltam elájulva, noha mindenki szerint húha, de a környezet jó volt, és fejenként 10 euróból eléggé jól laktunk. a szokásos csipegetős-megosztós formában: husi (zorza), rántott pici tintahal (chipiróns), kolbász (chourizo ó inferno - ami miatt azt hittük, majd csípős lesz, de igazából nem), grillezett zöldségek (na, ez jó volt, bár ez is csupa olaj), rántott gombacsíkok, saláta + desszert + albariño (bor). én nem értem, miért kell ezt a rántást erőltetni, de mindegy. és sajnos azt kell mondjam, desszertileg még mindig nem tudtak lenyűgözni egyetlen hagyományosabb helyen sem. az étterem ennek ellenére nagyon híres, hatalmas kerthelyiség, baromi rusztikus minden, kis csobogók (juj), borzasztó élőzene szintiről, mindez a semmi közepén. de legalább olcsó, meg sok a fa. 

a mexikói maria utolsó napja volt btw. valahogy teljesen kimaradok a búcsúzkodás miatti nyüffögésekből. nem sok olyan ember van itt azért, akivel úgy tényleg találkoznék még nagyon. évát meg úgyis fogom látni (: de talán jobb is így. otthon bezzeg már nem tudom számolni, kivel kell majd találkoznom...  

szerdán még egy éttermezés, laura szülinapja és éva búcsúztatása lesz. holnap meg egy vizsga. 

ez a hét nagyon hipp-hopp eltelt, biztosan azért is, mert egy estét nem santiban töltöttünk.

szerdán kis tapaszozás, majd christáékkal elmentem a casa das crechasba, ahol szerdánként mindig egy lokális zenekar játszik tradicionális zenét. nagy kelta nyúlás persze ez is. duda, hegedű, stb, elég jó hangulatot csinálnak, dugig van mindig a hely. 

csütörtökön fogalmam sincs, mi volt. voltam futni. 

pénteken szintén voltam futni, majd megnéztük a középkori vásárt az óvárosban. persze nincs benne semmi középkori, mint általában az ilyen vásárokban. sandrával teljesen elbűvölt minket a szalámis stand, így vettünk is fejenként három-három rúd szalámit. én egy diós, egy kecskesajtos és egy hamus darabot. futottak még: boros, likőrös, fügés, áfonyás, rokfortos, harmadik fajta sajtos, bikából készült, kacsából készült, zöldfűszeres, paprikás, borsos, olívabogyós, füstölt... szerencsére kóstoló is volt, hehe. 

beültünk még ide-oda a péntek esti tömegben. most voltam először a trafalgar, másik nevén tigre nevű helyen. semmi különös, elég kis lepukkant kocsma, nagyon olcsó a bor. a különlegessége, hogy tapaszként mindig fekete kagylót adnak csípős szósszal. elég király. asszem, a mellette levő, orella (=fül) nevű helyen meg mindig disznófület adnak, de ezt nem teszteltük. 

ma piacon voltam, vettem borzasztó drága, de nagyon finom görögdinnyét (próbálkoztam már olcsóval, de nagyon nem volt jó), így aztán reggelire egy nagy tál felkockázott görög- és sárgadinnyét ettem. 

megjött az új lakótárs, cátia. portugál, de apukája galego, anyukája meg venezuelai, a tesója pedig angolában dolgozik. ő meg santiban tanul az orvosin, de amúgy portóban lakik, míg a szülei vigóban laknak meló miatt. igen, nem egyszerű. idén nem nagyon járt órára, úgyhogy csak vizsgákra költözik megint santiba. szimpi csaj, de nálunk egy picit puccosabb.

az úgy volt, hogy. 

vonattal a coruña, busszal ki az expocoruñáig, előbb-utóbb sikerül is megtalálni. ülőkarszalagot kapunk álló helyett. ezt még majd ki kell cserélni. fotózzuk az épületet, mert menő. 

meglepi előprodukció, diane cluck, széphangú néni akusztikus gitárral. ülünk a küzdőtéren mind. sandrával első sorban. nem kellett érte sokat küzdeni, enyhén szólva. 

kis szünet után jön a cocorosie, a csajokon kívül egy billentyűs, egy dobber és egy beatboxer, meg néhány számban vendégszerepel kitudjaki. egy nő, nem 100%-ig a színre illő.

a koncert jó, változatos, a harmadik szám körül áll fel végre a közönség, és onnantól kezdve viszonylag aktív és hálás is. főleg új számok, sokat fel se ismertem. szerencsére megy a lemonade is. (a videó mellesleg elég életrajzi jellegű.) ha úgy alakul, júliusban szívesen megnézem újra. 

utolsó buszról három perccel maradunk le, de jön két sorstárs, akikkel taxit fogunk a városba. így elosztva ráadásul csak 50 centtel drágább, mint a busz. kicsit még sétálni kell, egy bárban felszedjük alfonsót, a cs-sünket. nem maradunk, fellapátolunk három hatalmas szendvicset egy másik bárban, majd otthon nála megesszük. óriási lakása van egymagára, nappali, két háló, tévészoba, stúdió (!), hosszú-hosszú folyosó; régi, kopottas, de színes és művészkedős, a nem erőltetett fajta. szóval a lakás tetszik. éjjel háromig beszélgetünk (sandra filozófia szakos, alfonso meg az volt, úgyhogy a beszélgetés vonala elképzelhető), megmutatja a rövidfilmjét, ilyesmik. most egyébként leginkább hangmérnök. 

reggel nehezen kelünk, busszal a vasútig, vasúton santiig. a vonat szinte végig 150 km/h-val megy (odafelé is), impresszív. és látványosan hamarabb érkezik, mint a menetrend.

még simán lett volna időm elkészülni a beadandómmal és bemenni órára, de az én-féle utat választottam, és inkább nem csináltam semmit, impresszív. majd lesz valahogy. 

képek itt.

reggel korán keltem, mert 8:15-kor már a város másik végén kellett lennem. biciklivel mentem, és hát csudálatos érzés volt végigsuhanni a tök kihalt városon! mert hogy szinte végig lefelé kellett csak gurulni. ebből következik, hogy este jött a halál.

maribel kicsit késve meg is érkezett, ketten mentünk kocsival vigóba. kiderült, hogy városi verseny lesz, aminek hamar megörültem, mert egyrészt így látom vigót is, másrészt meg nem para, hogy nincs rendes tájfutócuccom. külön öröm, hogy nem kellett beszállnom a benzinpénzbe, ami most igencsak hasznos, mert a következő árvaellátásig már nem sok pénzem maradt, az meg még két hét : P

vigóban kiderült számomra, hogy nem is csak egy, hanem rögtön két verseny is van, egy délelőtt a vár (castro) parkjában, egy pedig délután az óvárosban. 

hamar előjöttek a régi reflexek, nem sokban különböztek a dolgok az otthon megszokottaktól, ugyanolyan sípolásra kell indulni, ugyanolyan zacskókba kell bedobni a végén a térképet, stb. kaptam dugókát és ujjas tájolót kölcsönbe, remek érzés volt újra (: 

mivel nem vagyok benne a ligában, "versenyen kívül" kellett indulnom. a hatos pályára neveztem, ami mint kiderült, ugyanaz, mint a női elit és a férfi 21-esek pályája, menő. rajtam kívül négyen voltak ebben a hatos, versenyen kívüli kategóriában, és második lettem, egy pasi után. a női elitben csak ketten voltak (igen komoly verseny volt...), de ott is második lettem volna háromból (: kaptam volna érmeket meg minden. kár érte : D

a délelőtti verseny légvonalban 2,1 km volt, kurvasok emelkedővel. 30 perc körül mentem, maribel (aki megnyerte a női elitet), 25-öt. a délutáni verseny 3,6 km hosszú volt (légvonalban, ismét), de a kurvasoknál is több emelkedő és lépcsőzés volt benne. volt egy lépcsősor, ami saccra olyan magas volt, mintha legalább az ötödikre kéne felszaladni, és mindezt már nem túl frissen, ugye. hiába volt majdnem duplaakkora pálya, és hiába rontottam vagy 5 percet az egyik pontra, 33 perc lett az időm. maribelé megint 25, elég menő. 

iszonyú vicces volt a tömött belvárosban futni, mindenki kérdezgette tőlünk, hogy mi van. az egyik pont egy templom sarkánál volt, a verseny közepén meg egy esküvő lett a templomban. a spanyol esküvőkre mindenki különösen elegánsan érkezik, így külön mókás volt a kontraszt, ahogy az izzadt, szakadt tájfutók átfutottak a násznép között és rábuktak a pontra. a rajt egy kávézókkal teli téren volt, a cél pedig egy pláza mellett. az eredményekért be kellett menni a plázába. ez is borzasztó vicces volt... az elején még hülyén éreztem magam, a végén már sportot űztem belőle, hogy beöltözve, izzadtan lófráljak a plázaközönség között. 

a két versenyszám között egyedül felfedeztem vigót. a galegók mind utálják, mert nagy iparváros, de azért nem egy rossz hely. az óváros mondjuk iszonyúan szakadt, csak a csórók és a bevándorlók laknak itt, ráadásul mindenhol bontanak és felújítanak, teljesen kubában éreztem magam. 

szóval gyalogoltam is nem keveset, plusz bemelegítésekkel együtt futottam vagy 8-10 km-t egész nap, este meg még hazatekertem (na jó, a nagy emelkedőkön toltam a bringát), mindezt hat óra alvás után. teljesen kész voltam tehát, és ma szinte egész nap aludtam, plusz mindenem fáj, holnap pedig még egész biztosan durvább lesz, de én ezt imádom ám (: az izomláz mindig hatalmas büszkeséggel tölt el : D

a versenyen az emberek tök jófejek voltak, sajnálkoztak, hogy nem kerestem meg őket hamarabb, meg persze én is, mert már nem lesz több verseny, amíg itt vagyok. pont 19-én lesz a következő... ugyanolyan összetételű a versenyzősereg, mint otthon: sok kisgyerek, sok család, sok idős, plusz persze a roppant menő huszonévesek. a tapigatya mindenkiből jó pasit csinál, elmondanám (: 

aaah, otthon is újra kell kezdenem, nekem erre szükségem van és kész. 

ja, ráadásul egész nap galegóul beszéltem, mindenki hasra volt esve tőlem, hehe. 

sőt kurvajó, de mesélni már nincs erőm, majd holnap.

uhh, már mindjárt kelni kell, 7-kor legalább, de megéri, mert tájfutóverseny, jejj! de jó lesz... 

ma este így csak laza programot tartottunk, átjött maria, és sandrával hármasban megvacsiztunk. én főztem. szárítottparadicsomos polentakockákat, mézes-sütőtökös párolt lilakáposztával. meg persze salátát. maria pedig hozott natillákat, azaz vaníliakrémet kis fahéjjal és keksszel a tetején. nyamm. 

ezen kívül piacon voltam még ma, és megint bevásároltam a hatfős nemlétező családomra. jó megint a saját elveim szerint enni azért.. nagyon finomakat kajáltunk, de már ez a pár nap is elég volt, hogy fizikailag vágyjak a növényekre (: 

lesz új lakótársunk, jövő héten érkezik. portugál lány, ha igaz. 

Ja és újra vannak képek, mert visszajött a töltő, és itt laknak.  

Hát ez gyorsan eltelt. 

Csütörtök este vacsi a Tafona nevű étteremben, ahol valamiért soha nincsenek emberek, pedig ár-érték arányban szerintem teljesen jó. 15 euróért ötfogásos menü, elég menő dolgokkal. Még egy bor az Entre-Rúasban, ami egy nagyon cuki hely - egy vállszélességnyi utcában kell bemenni egy apró térre a házak közé, ezen osztozik két étterem. 

Pénteken kirándultunk kicsit Santiago környékén a zöldben, piknik, pléden nyúlás. Utána hamar vissza a városba, mert star warsos felvonulás, ami kicsit gagyira sikerült, mintha nem szervezték volna túl az egészet, pl nem volt semmi zene. Állítólag a végén eldudálták még a film főcímzenéjét a katedrális előtti téren, ahol felállt az összes felvonuló, de azt mi már nem vártuk meg. Vacsi a Do Bispóban, aztán még bekukk a Dúasba.

Szombaton gyors túra a piacon, délután pedig irány a strand. Muros felé mentünk, amerre már pár hete voltam, de most egy faluval tovább buszoztunk, San Franciscóig, ahol csudajó tengerpart található. Este visszaséta Murosba egy nagyon lavli úton, még egy gyors polipozás a buszig. Santiban sikerül elcsípni az utolsó időpontot a vacsira éjfél körül, gazpacho és tintahal saját tintájában az egyik szűkutcás étteremben. 

Vasárnap ebédre csak egy kis sör mellé járó tapasz buszindulás előtt, így A Coruñában már jó éhesek voltunk. Mivel itt nem lehet csak úgy bármikor beülni kajálni (öt és nyolc között például kb lehetetlen nyitva lévő konyhát találni), kénytelenek voltunk beérni a leggagyibb hellyel a világon, de hát egy kompromisszum még belefér na. A tengerpart klasszikus türkizkék, a város kicsit túl nagy és kicsit nem elég szép, de azért vannak jó helyek. A természeti adottság kárpótol. Utolsó busszal vissza Santiba, késő este vasárnap nehéz jó helyen enni, de megint sikerült a Do Bispóba beülni. 

A hétfő hipp-hopp eltelt, későn kelés, bőrgyógyász kihagyva, mert mintha javulna az ujjam, még egy gyors vizit a katedrálisban, és már ülünk is a reptérbuszon. A gépünk bő egy órás késéssel indul sajna, és közben Santiban véget ér a kánikula, jön egy rövid felhőszakadás is, az alicantei gépre szaladnak az utasok az esőben. Nekünk kihúzzák a csövet, de addigra persze el is áll. Szerencsére Madridban még tart a meleg meg a nap, így lehet jól sétálni, elkövetjük az örök hibát, azaz churrost eszünk forrócsokival. Sokat forgolódunk a San Miguel piacon, de végül inkább egy kevésbé puccos kocsma teraszán eszünk. Ekkor már végleg telítődök hússal, az étlapon kb az egyetlen saláta paradicsomsaláta, ami kiérve igazából egy tonhalsaláta egy kevés paradicsommal. De azért jót ettünk megint, véres hurkát, serrano sonkát. 

Hostalban alvás, reggel 5:30-kor kelés (jaj), reptéren búcsúka, a 4-es terminál nagyon jól néz ki. Nekem egy órával később megy a gépem, átbuszozok az 1-es terminálra, és 11-re már Santiban is vagyok. A környezettudatos utazó, aki egy estére elrepül Madridba. Na de megérte (: 

Szupi volt, na. Már mióta ezt vártam, aztán észre se vettem, olyan gyorsan eltelt. Most pedig növényevő diéta.

na megjött gábor, az egyórás madrid-santi útvonalon másfél órás késéssel, de így legalább tudtam kicsit takarítani még reggel.

délután kettőkor polipot reggeliztünk albariñóval a piacon, aztán akkora hőség és fáradtság volt, hogy hazajöttünk aludni. itt tartunk (:

válaszoltak a tájfutóktól, úgyhogy még az is lehet, hogy jövő szombaton tájfutóversenyre megyek. igazán mókás lenne. 

elmentem az orvoshoz, aki viszonylag hosszas vizsgálódás után annyit tudott mondani, hogy ez nem túl tipikus, elküld bőrgyógyászhoz. az adott intézetben decemberre tudtak volna időpontot adni (muhaha), úgyhogy felhívott egy másikat, ahol hétfőn fogadnak. onnan meg majd rohanás a reptérre. 

ha már a környékben jártam, beugrottam al alcampóba (auchan), mert csak itt lehet kapni olyasmi elvajasodott sajtot, mint amilyet portugáliában ettünk, és hát arra mindenképp szükség lesz. sikerült elköltenem egy vagyont, mert ráadásul útbaesett egy zara is mellesleg. de ott költöttem kevesebbet, pedig vettem szandált és két szoknyát. na hát igen. én és a kaja. de hát akciós volt a bio kecskekefír és a bio kecskesajt is (: meg napkrémet is kellett venni, ha már ekkora nyár van, és ha már strandra megyünk a hétvégén (:

érdekesség a margó legszélére: már réka is panaszkodott erre, de valóban, spanyolországban nem túl elterjedt a stiftes dezodor, csak a golyós meg a fújós. de azért sikerült vennem azt is. 

ja és az éjjel már nyitott ablaknál aludtam. ami nagyon romantikusan hangzik, nyár van meg minden, de igazából túl zajos. 

a mai pikniken megismertem egy "camino" nevű galego lányt. vannak még hülye szülők. 

ja és halálra ettük magunkat, persze. fél 11-kor sötétedik, hát nem fantasztikus?

hát, ez tényleg egy hasznos kis nap volt, még a zh-ból se lett nagy para, mert az egyik felét nem írtuk meg, a másik feléből meg valamennyit tudtam. és beszéltem a tanárral, aki kb azt mondta, hogy azt csinálok és akkor, amit és amikor akarok, ha már erasmusos vagyok, és nem para, ha nem vizsgázok akkor, amikor a többiek. 

holnap kénytelen leszek megint korán kelni, mert 10.45-kor személyesen is megtapasztalhatom végre a spanyol egészségügyi rendszert, a gyógyszertárból ugyanis elküldtek az orvoshoz. ja mert ha még nem mondtam volna, lassan két hónapja van egy csúnya, dagadt, fájós ujjam, és nem igazán akar elmúlni. biztos antibiotikumot fogok kapni, nagyon örülök. 

a turistásabb helyeken már nincs szemét, remélhetőleg pár napon belül az egész város helyreáll, és ez nem csak a sztrájk alatti "servicio mínimo". 

ma már olyan igazi izzadós nap volt, mi lesz itt hétvégén, 30 fokban? (:

hát, nem emlékszem, mikor keltem utoljára ilyen korán... és majdnem magamtól (na jó, a zajongó lakótársamtól), egy órával az ébresztő előtt! nálam pedig az ébresztő sem jelent túl sokat... 

már meg is reggeliztem (gyümölcs, mint mindig), és össze is állítottam a hét pontból álló to do listát - mindet erre a délelőttre. néha azt érzem, és jogosan btw, hogy sosem fognak elfogyni az elintézni való dolgok. 

szóval ma például végre leadom a learning agreement változtatásokat, két irodában is. az elsőtől még nem félek annyira, de a másodikban ki fogják kaparni a szemem, azt hiszem. aztán elküldöm az eltére is, szerencsére ott csak e-mailben tudják kikaparni.

alakul az otthoni (tekes) szoba, holnapra nem jósolnak reptérlezárásokat, gyönyörű az idő, egy hét alatt háromszor is futottam, ráadásul most azt hiszem, hogy még egész évben államis leszek jövőre, és nem kell még fizetni a második félévben, szóval minden sínen van.

ja, kivéve a mai egy órakor írandó zh-m a tanárnál, aki utál és nem válaszol a levelemre. és amihez nincs is meg az anyag, amit tanulni kéne. mert hogy nem válaszol. egyre esélyesebb, hogy ez a tárgy el fog úszni... 

és még a sztrájkot kellene abbahagyni, mert kezd gyomorforgató lenni a szag minden kuka húsz méteres körzetében. főleg hogy itt a meleg idő. 

ma este elvileg piknik a tónál. 

hm, azért elég fáradt a szemem, nem volt elég ez a szűk hat óra alvás neki. de hátha visszaáll a bioritmusom normálisba legalább.

ma ugyan süt itt a nap, de legalább most megtudjátok, milyen itt az élet, háhá. pl múlt hétvégén pont ez volt itt is.  

na de most megyek ki a fűbe tanulni. csak azt kellene eldönteni, a sok dolog közül mit. 

itt kettőig van nyitva a piac, de negyed háromkor még szinte bármit tudok venni, mert még minden stand nyitva van, talán csak a halasok nem nagyon. 

otthon háromig van nyitva a piac, de negyed háromkor már szinte semmit nem tudok venni, mert az árusok már zárnak. halas meg amúgy is csak egy van értékelhető.

szóval. azért sztrájkolnak, mert nincs elég szabadnapjuk, és túl kevesen vannak. 

és hát én nem voltam a szerdai kusturica óta a parkokban, ahol a koncertek meg a programok zajlanak, de állítólag iszonyú szemetes, mert persze mindenki szétdobálja a poharakat, üvegeket, zacsikat, mint az minden rendes fesztiválon lenni szokott, csak most nem szedi össze senki. bár szerintem ez nem is az általános szemétkezelők dolga lenne, de mindegy. a szokásosnál persze sokkal több botellón (azaz utcán ivás) van most. a cikk szerint ráadásul minden össze van hányva és vizelve... képzeljetek el néhány napi sziget fesztivált nulla takarítással. hát, hirtelen nem érzem magam bénának, hogy nem mentem ki ma este. 

a kommentek vegyesek, sokan támogatják őket, mások meg nem, mondván hogy örüljenek, hogy van munkájuk.

na, szóval remélem, hamar vége lesz. 

van most ez az ünnep itt, ami az elsődleges téma a városban, de ugyanakkor felerősíti a másik címlapsztorit, ugyanis öt napja sztrájkolnak a szemétkezelők. tegnap pl itt volt a királyi család egy része, santiagónak meg égett a pofája. mert iszonyú mocskos lett pár nap alatt minden. az összes tele konténer mellett még kétszer annyi szemét van felhalmozva, a szél széthordja a dolgokat mindenfelé, és egyre durvább a szag is. még jó, hogy nincs meleg. ilyenkor tűnik fel igazán, hogy santiago egyébként mennyire tiszta és rendezett. 

természetesen több pénzt akarnak, az illetékesek meg azt nyomják, hogy nem értik, mit pattognak ezek, mikor a galíciai átlagnak megfelelően, sőt még akár felette is keresnek, ráadásul ők azok, akiket tuti nem fognak kirúgni ebben a borzasztóan instabil gazdasági helyzetben. nos, gondolom, pont ezért mernek sztrájkolni. 

a helyzetet súlyosbítja, hogy - nem egészen értem, hogy kik - sorra gyújtják fel éjjelente a konténereket, sőt, állítólag "maszkokban" próbálnak besurranni a cég telepére, hogy kiszúrják a kocsik kerekeit, meg valamiféle lakattal (?) és szilikonnal (??) teszik működésképtelenné a nemtommit. spanyolul compactadora. itt a cikk a spanyolul tudóknak. a kép ugyaninnen. 

hát, nagyon szurkolok, hogy sikerüljön megegyezniük a következő napokban, mert egyre több pontnyit veszít a bájából santi, és hát csütörtökre teljes fényében kellene ragyognia, ugyebár. 

a vacsi szuper volt, tényleg paprikáskrumplit főztünk, és életemben először viszonylag meg voltam elégedve a galuskámmal, bár még így se volt olyan anyu-féle (: rengeteg paprikát raktunk bele, így még az se volt gáz, hogy a kolbász kimaradt. az is kiderült, hogy éváék nem esznek paprikáskrumplit, így végig a krumplistészta volt a fejében, amikor én az előbbiről beszéltem. (persze mi otthon ugye paprika nélkül csináljuk a krumplistésztát...) és megtudtam azt is, hogy ők reggelire esznek lecsót. 

főzés előtt még futottam egy kicsit, bizony. bár többet ültem a domboldalon a füvön napozva, nyújtást imitálva, mint amennyit valóban futottam, de jól esett kicsit nem fázni végre (: a futás nem is ártott, amennyit utána enni kellett...

jó hír: ma újra elkezdett működni a kamerám, bár bálint+maresz nem láttak engem, de már legalább én láttam magam, tehát most már nem a hardverben a hiba.  

jó hír 2: németh ádi tervezgeti, hogy esetleg kistoppol santiba. remek lenne!

az este nemzeti jellege miatt feljöttek a magyar zenék is, amit nyilván senki sem ismer. próbáltam a szomorú vasárnapot, de azt se. cserébe most már a sokadig verziót hallgatom a youtube-on, még jó, hogy ez épp nem egy instabilabb napom (:

igen, igen, reggel (khm, fél kettőkor) az első dolgom volt elolvasni az sms-t, ami szerint megkaptam végre az erasmust. péénz! 

néha még egy kis napsugár is előbukkan, micsoda remek nap. 

tegnap este végül csak a kusturica koncertre mentünk, de az jóféle volt. a városban több színpad is van, majális meg minden, az ascensión nevű ünnep örömére, ami, ha jól értem, krisztus mennybemenetelét hivatott ünnepelni. a színpadok oldalán nagy ascensión feliratok, és mindeközben a türkizkék denevérjelmezbe öltözött énekes azt kántáltatja a közönséggel, hogy "do you agree? - fuck you mtv!" vicces, na. rengeteg nép vonult ki az eseményre, teljesen fesztiválhangulat, amikor a tömegben küzdöd át magad egyik színpadtól a másikig egy nagy parkban. a különbség csak annyi, hogy ingyen van, be lehet vinni bármit (azaz olcsó pia és mindenhol tömény fűszag), és az emberek kabátban vannak. azért az feltűnő volt, hogy a közönség nagy része valószínűleg abszolút nem ismerte őket, így még a bubamarát is csak mi énekeltük évával a belátható pár méteren belül, de a hangulat az megvolt. 

így délután négykor túl a reggelin lassan elindul a nap, este gasztronauta vacsi, amire valami magyarosat kéne főznünk. nos, ma minden bolt zárva van, úgyhogy az itthoni készletből kell gazdálkodnunk - paprikáskrumplit gyanítok.