képek itt.

reggel korán keltem, mert 8:15-kor már a város másik végén kellett lennem. biciklivel mentem, és hát csudálatos érzés volt végigsuhanni a tök kihalt városon! mert hogy szinte végig lefelé kellett csak gurulni. ebből következik, hogy este jött a halál.

maribel kicsit késve meg is érkezett, ketten mentünk kocsival vigóba. kiderült, hogy városi verseny lesz, aminek hamar megörültem, mert egyrészt így látom vigót is, másrészt meg nem para, hogy nincs rendes tájfutócuccom. külön öröm, hogy nem kellett beszállnom a benzinpénzbe, ami most igencsak hasznos, mert a következő árvaellátásig már nem sok pénzem maradt, az meg még két hét : P

vigóban kiderült számomra, hogy nem is csak egy, hanem rögtön két verseny is van, egy délelőtt a vár (castro) parkjában, egy pedig délután az óvárosban. 

hamar előjöttek a régi reflexek, nem sokban különböztek a dolgok az otthon megszokottaktól, ugyanolyan sípolásra kell indulni, ugyanolyan zacskókba kell bedobni a végén a térképet, stb. kaptam dugókát és ujjas tájolót kölcsönbe, remek érzés volt újra (: 

mivel nem vagyok benne a ligában, "versenyen kívül" kellett indulnom. a hatos pályára neveztem, ami mint kiderült, ugyanaz, mint a női elit és a férfi 21-esek pályája, menő. rajtam kívül négyen voltak ebben a hatos, versenyen kívüli kategóriában, és második lettem, egy pasi után. a női elitben csak ketten voltak (igen komoly verseny volt...), de ott is második lettem volna háromból (: kaptam volna érmeket meg minden. kár érte : D

a délelőtti verseny légvonalban 2,1 km volt, kurvasok emelkedővel. 30 perc körül mentem, maribel (aki megnyerte a női elitet), 25-öt. a délutáni verseny 3,6 km hosszú volt (légvonalban, ismét), de a kurvasoknál is több emelkedő és lépcsőzés volt benne. volt egy lépcsősor, ami saccra olyan magas volt, mintha legalább az ötödikre kéne felszaladni, és mindezt már nem túl frissen, ugye. hiába volt majdnem duplaakkora pálya, és hiába rontottam vagy 5 percet az egyik pontra, 33 perc lett az időm. maribelé megint 25, elég menő. 

iszonyú vicces volt a tömött belvárosban futni, mindenki kérdezgette tőlünk, hogy mi van. az egyik pont egy templom sarkánál volt, a verseny közepén meg egy esküvő lett a templomban. a spanyol esküvőkre mindenki különösen elegánsan érkezik, így külön mókás volt a kontraszt, ahogy az izzadt, szakadt tájfutók átfutottak a násznép között és rábuktak a pontra. a rajt egy kávézókkal teli téren volt, a cél pedig egy pláza mellett. az eredményekért be kellett menni a plázába. ez is borzasztó vicces volt... az elején még hülyén éreztem magam, a végén már sportot űztem belőle, hogy beöltözve, izzadtan lófráljak a plázaközönség között. 

a két versenyszám között egyedül felfedeztem vigót. a galegók mind utálják, mert nagy iparváros, de azért nem egy rossz hely. az óváros mondjuk iszonyúan szakadt, csak a csórók és a bevándorlók laknak itt, ráadásul mindenhol bontanak és felújítanak, teljesen kubában éreztem magam. 

szóval gyalogoltam is nem keveset, plusz bemelegítésekkel együtt futottam vagy 8-10 km-t egész nap, este meg még hazatekertem (na jó, a nagy emelkedőkön toltam a bringát), mindezt hat óra alvás után. teljesen kész voltam tehát, és ma szinte egész nap aludtam, plusz mindenem fáj, holnap pedig még egész biztosan durvább lesz, de én ezt imádom ám (: az izomláz mindig hatalmas büszkeséggel tölt el : D

a versenyen az emberek tök jófejek voltak, sajnálkoztak, hogy nem kerestem meg őket hamarabb, meg persze én is, mert már nem lesz több verseny, amíg itt vagyok. pont 19-én lesz a következő... ugyanolyan összetételű a versenyzősereg, mint otthon: sok kisgyerek, sok család, sok idős, plusz persze a roppant menő huszonévesek. a tapigatya mindenkiből jó pasit csinál, elmondanám (: 

aaah, otthon is újra kell kezdenem, nekem erre szükségem van és kész. 

ja, ráadásul egész nap galegóul beszéltem, mindenki hasra volt esve tőlem, hehe. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.