hihetetlen, de ma szociáltam. fél 12-kor találkoztam maríával a pláza előtt, mert a plázában lakik. de tényleg. vannak benne lakások. a meki fölött. 

sétáltunk egy csomót, benéztünk az orvosi karra (nyitva volt vasárnap... míg mondjuk a boltok nem...), hátha lesz valami jó lakáshirdetés, kettőt találtunk, de az egyik már elkelt, a másik pedig nem vette fel a telefont. pedig óváros.  

beültünk egy teára, majd hazamentünk a plázába főzni. klasszikus tortilla és egy ütős saláta, közben hazajött neus, a cuki rasztahajú lakótárslány. egyébként majdnem a lakótársuk lettem, onnan ismerem őket, de hát sajnos a plázában laknak, ami nekem nem jó. 

később maríával átjöttünk hozzánk filmezni - juan napi sok filmet néz meg, gyakorlatilag folyamatosan filmet néz. juan rengeteget beszél, órákat mesélt megállás nélkül maríának a couchsurfingről. 

este nagy nehezen rávettem magam, hogy megnézzek egy lakást, 40 perc séta oda, 40 vissza, szerencsére közben metric-et hallgattam, amitől egy kicsit így éreztem magam, de mindenképp jól, még a szitáló eső ellenére is. a lakás borzalom, a szoba pici, amiben megfordulni se lehet, egy ágy, egy szekrény, egy asztalka és kész, az ablaka a mosókonyhára néz, sötét, béna. a konyha kicsi és kupis, a nappali pedig egy szemétdomb. szóval nyilván nem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.