délben keltem, a lakásban sehol senki... fél hat körül megjelent juan. akkor kelt fel. nézegettem tovább lakáshirdetéseket, egyet fel is hívtam, az már elkelt, egy e-mailre válaszoltak, az meg csak 20-a után lesz szabad. hétvégén sajnos nem raknak fel újakat. jártunk…

jó sokáig húztam, hogy kimenjek, végül sikerült úgy négykor. kettőtől fél ötig úgyis szieszta van. vettem mobilt a yoigo nevű társaságtól, majdnem a legbénábbat (39 euró), 10 cent percenként a beszéd és az sms, ez tűnt a legjobbnak. más kérdés, hogy pl a movistar úgy…

olyan szobában ébredni, ahova egy kis fény se szűrődik be, és nem tudod, hat óra van vagy tizenegy. plusz sötétben felkelni nem túl motiváló. most egyébként épp süt a nap és esik az eső. igazán ideje lenne elindulni dologra, pláne hogy itt akár sziesztákba is belefuthatok,…

 2-3 óra pályaudvaron netezés után megjött juan, bedobott a kocsiba és elautóztunk a kb 200 méterre lévő lakásához. na jó, lehet, hogy van 500 is. nagyon sokat beszél, nagyon gyorsan, de jófejnek tűnik. persze használjak bármit, egyek bármit, kaptam kulcsot, jövök-megyek…

1. spanyol mobil2. gumicsizma3. esernyő4. lakásegyébként meg fogalmam sincs, az egyetemen  mit kell majd csinálni, hogy kell tárgyat felvenni, hova kell menni, ilyenek. valami levlistára igazán felrakhattak volna, vagy egy tájékoztatót ha küldenek... kicsit másodlagos is egyelőre…

reggel kicsit nem siettem el az indulást, de végül simán kiértem a reptérre. felszálláskor lenézve csupa sárga-barna táj mindenfelé, aztán persze leszálláskor meg már minden zöld. galícia hozta a papírformát, szakad az eső folyamatosan, mióta megjöttem. ami mondjuk csak két…

madridban minden oké volt, cuki olasz lányok jöttek elém a tribunalhoz, aztán a lakásukban megismertem még pár embert (olasz-mexikói-brazil), főztek tésztát, majd elmentünk chupiteríába, ahol szerda örömére egy euró volt a chupito (feles), én kettőnél megálltam, chupitók…